Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

2019. november 08. - murrey

Életemben nem fordult még elő ilyen, hogy bőgve hívtam fel a fiamat, a kicsit, ha beszéltünk és előtte bőgtem is, mindig letagadtam, azt mondtam, hogy taknyos vagyok, ma nem, ma bevallottam, hogy bőgök és csak azért hívom, mert a  hangját akarom hallani. És elmeséltem neki, hogy Norton élete lóg a levegőben, miután majdnem megölte Eme kis póniját (aki a család szeme fénye), mert egy őrült terrier, akit én annak idején Eme nyakába sóztam azzal, hogy adja örökbe, mert nem bírok velük, Smafu ma boldog gazdis kutya Svájcban, Norton már egyszer gazdásodott, de ott macskát ölt, visszavitték, most meg majdnem a lovat. És nem tudjuk, hogy mitévők legyünk a kutyával, akit én basztam el annak idején, amikor befogadtam mellé Smafut. Akkor megtanult falkavezérként működni, Smafuval összezártak, elviselhetetlenek és nevelhetetlenek voltak. Ezért is kerültek Eméhez. Nortonban zubog a terrier vér, begyűjtött két nagy maflát maga mellé és nekimentek a kis lónak, akit szó szerint majdnem kibeleztek. Ezen túl Norton szökik, kinyírja a szomszédok csirkéit, néha emberre is veszélyes, mert csípkedi őket, szóval örökbe adni nem lehet, most egy kennelben ül elzárva, de hát így sem élheti le az életét. Eme meg úgy, hogy huszonakárhány kutya és a három gyerek mellett állandóan Nortonon legyen a szeme. Azt mondtam, altassák le. És nem tudom, hogy van-e jogom életről és halálról dönteni egy amúgy egészséges és fiatal kutyával szemben. Játszhatok-e Istent? Tudom-e mérlegelni felelősségteljesen, hogy kinek és mi a jó?  Beleértve a kutyát is természetesen. Egy abszolút esélytelen kutyát. És egyáltalán van-e jó megoldás? És ebbe belehalok. Úgy, hogy Eme ma vitte el Oleget három hétre, mert a következő időszakban nagyon sokat kell dolgoznom, mert totálisan elúsztam, túlvállaltam magam ezzel a lakással, és hát Oleget nem hagyhatom magára napi 10 órákra. Oleget, aki most kezdett el annyira kötődni, hogy ki sem száll a seggemből, hogy már feljön a kanapéra mellém, hogy fúrja a fejét a simogatásért és sír, ha csak leugrom vásárolni. Mostanra nőttünk össze a tíz éves kutyával. 

Életemben nem fordult még elő ilyen, hogy bőgve hívtam fel a fiamat, előtte Zsoltot, aztán elgondolkodtam, hogy mennyire kibaszottul magányos vagyok, ha a volt élettársamnak, aztán a fiamnak sírom el, hogy mi bánt, holott a gyereket világ életében kíméltem ezidáig, Zsoltot meg tudom, hogy már különösebben nem érdekli, mert szerelmes és nyilván nem az én kínjaimra kíváncsi, bár meghallgatja.

A lovat visszamondtam tegnap, nem vagyok most abban az életszakaszban, hogy felelőssen beválalhassak még egy állatot és lehet, hogy soha nem is leszek már, el kell engednem a lovakat. Illetve hát nem teljesen, mert Bence mellett mindig az életem részei maradnak, de hát az közel sem olyan, mint a saját ló, mint amikor volt Sári és Imi.

Na ez, ez a mélyen ülő kétségbeesés, amiből most pillanatnyilag egyáltalán nem látok kiutat.


A bejegyzés trackback címe:

https://svake.blog.hu/api/trackback/id/tr9515297758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.